Dalocsától Gógáig

A Dalocsa-fok nyugati szakaszán maradtak meg legtovább az egykori vízi élet nyomai, "vízes" években biztos hogy tartja még a vizet. A nádas egyszer csak véget ér és szántóként folytatja egykori útját.

A rengeteg csigaváz alkotta "szőnyeg" is az egykori víz jelenlétére utal.

Szomorú látvány. Egyszerűbb meggyújtani és kiégetni, mint kivágni ezeket az "útban lévő" füzeket? Az első képeken látható az ez által nyert földterület.

A meder közepén egy keskeny, mély árok gyűjti már össze a vizet.

Egy újabb elágazás a fok nyugati végén. A további fokok irányára csak az egyre inkább feltöltődő egykori medrek mélyedéseiből lehet következtetni.

Nem tudtunk elmenni mellette.
Egykori csomóponthoz érünk, itt találkozik a Gője és az Őrim (Karaszi-fok) fokok, mint mai Bogyiszlói-főcsatorna, valamint a Dalocsa-fokok.
Ezek a fák a terület legmagasabb pontjának a partján állnak, mögötte terül el az a rész ahol valaha a dalocsai templom állhatott. Ismét csak ezen a részen találtam sok régi cserépdarabot, csontot.

Az Öreg-Dalocsának nevezett fok visz tovább a Tője-és Herem-fokokig, le a régi bogyiszlóiak által csak Ásott-Dunának nevezett Dunához.
Vetési varjú
"Hullámzik a föld" a bogyiszlói határban. Egykori kanyarulatok, lefűződések sorain vezet az út.
A Boldogság útja után egy újabb fontos útvonal volt az egykori Duna majd Sió irányába.
Itt érjük el a gátőrházat és a tanyákat a gógai határrészen.